2014.12.vakuum

2014. DECEMBER 3. – 29.

 

A kiállításról:

A vákuum olyan légüres tér, amelyet mesterséges, ember alkotta térként ismerünk. Olyan „semmi”, amelyben az élőlények levegő híján életképtelenek, a fény elalszik, mert nem kap oxigént, a hang elnémul. A vákuum esetében talán legkevésbé gondolunk annak pozitív hatásaira, például arra, hogy tartósít, vagy melegen tart, éppen ezért használja az ipar az élelmiszerek csomagolására, vagy a termoszok készítésére. A vákuumhoz szorosan kapcsolódik a veszélyérzet, a tehetetlenség, a nyomás, a beszippantás.
Mórocz István és Szabó Kristóf közös kiállítása, a Vákuum hasonló gondolatokat ébreszt. Mindkét alkotó urbánus tereket ábrázol, mégpedig olyan emberek által a növekedésre, terjeszkedésre, termelésre, életre kialakított tereket, melyeket valamilyen oknál fogva késôbb az ember mégis magára hagyott. Az emberi nyomok visszatükrözik, hiányként reprezentálják az embert, legyen az városlakó, vagy dolgozó. Az élettér és a munkatér homályos, ködös, árnyékképeken tűnik el, mígnem az egykor steril terekben megjelenik a vad, önkényes természet.

A kiállítókról:

Mórocz István néma, szürke cianotípiái olyan részleteket emelnek ki az egykori „szép” gyárépítészetbôl, amelyek éppen ezt a humánus szépséget, funkcionalitást és átgondoltságot hiányolják a mai dobozépületekbôl. Veszni hagyott szerkezeteket, funkciójukat, értelmüket vesztett tárgyakat látunk, amik formák, rajzolatok maradtak. Semmire sem jó valamik.
Szabó Kristóf fiktív városképei kiüresedett bomló városszerkezetet, épületek vázát mutatják. Távoli pontból, messzirôl látjuk a várost, és amint tekintetünk elkezdi bejárni az utcákat, hamar szürke halmazokba ütközünk. A veszélyes halmazállapot felhôként borítja el a várost, vízhullámként árasztja el, gyárkémény füstjeként gomolyog, vagy permetként száll alá elpusztítva ezt-azt. Egyes képeken Budapest jellegzetes tereit, utcáit fedezhetjük fel. Annak ellenére, hogy konkrét területek, térrészletek tűnnek fel katasztrófákat sejtető jelenségek nélkül, mégis megjelenik a veszély: az ismeretlen alakok tömegében, akiknek mind az iránya, mind a célja homályba burkolódzik.

Érdemes nagy levegőt vennünk mielőtt légüres térbe lépünk!
Virág Ágnes művészettörténész

https://www.facebook.com/events/538529302916923/context=create&previousaction=create&source=49&sid_create=2285230506

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.829548527107406.1073741852.107220792673520&type=3