A kiállításról:
 
https://index.hu/nagykep/2019/01/17/svajc_rendorallam/

Kincses Károly Miklós Klaus Rózsáról
Az 1956-ban szüleivel és Olga nővérével Magyarországról elmenekülő kétesztendős Rózsa Miklós Svájcba került, ahol 40 évig élt hontalanként. Gyermekkorát meghatározták a menekülti státusban élés mindmegannyi embert próbáló helyzete, a zsidó apa történetei, aki élve jött vissza Auschwitz és Dachau koncentrációs táboraiból. Ezek befolyásolták a fiatalember gondolkodásmódját, alakították személyiségét. Elvégezve a svájci fotós iskolát, fotóriporterként mindig ott volt, ahol valami társadalmi igazságtalanság történt. Ez a fajta dokumentarista, tényfeltáró fényképezés meghatározója lett személyes sorsának is. A zürichi ifjúsági lázadások legjobb képeit ő csinálta – és ezzel a rendőrség célpontjává vált. Később harcolt a média szabadságáért, és a Svájci Sajtószövetség elnökeként és a Sajtótanács tagjaként betöltött pozíciója ellenére a rendőrség gyakran vegzálta, bántalmazta. A rendvédelmi szervek által róla őrzött aktacsomag 3.800 oldalt tesz ki. Három honosítási kérelmét utasították el politikai okokból. Fényképein valódi csatákat mutat, melyek az amúgy oly békés zürichi utcákon zajlottak, döntően a nyolcvanas években. Diákok, fiatal fiúk és lányok kitartóan küzdöttek az állig felfegyverzett rohamrendőrök ellen. A képek tükrözik a lázadást, az ennek nyomán kialakuló káoszt, a rendőri brutalitást és a tüntetők kiszolgáltatottságát, mely, mint látjuk, nem ismer határokat.