2019. SZEPTEMBER 03- SZEPTEMBER 21.
Bob Bonies és Judith Nem’s kiállításához
Bob Bonies festőművésszel több, mint tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg, mikor mintegy 20 éves párizsi tartózkodásunkat követően Hollandiába költöztünk. Amikor elköszöntünk párizsi barátainktól, Hans-Jörg Glattfelder festő barátunk javasolta, hogy keressem fel Bobot, aki Hágában lakik, megadta a telefonszámát is.
Természetesen aggódtam, hogy csak úgy felhívjam a már akkor is híres és nagynevű mestert, de nagyon kedvesen fogadott, elmentem a műtermét is meglátogatni, ami olyan nagy méretű volt, mint másnak a lakása. Igaz, hogy nagyméretű műveket csinál általában, de először vázlatot, majd egy A4-es papírra teljes, szines ceruzarajzot készít, aztán amelyik megnyeri tetszését, csinál róla egy prototípust, majd később két-három méteres nagy művet.
Fiatalkorában végigvándorolta Európát, Svédországot, Amerikát és természetesen a geometrikus absztrakt hazáját Svájcot is. Ott meglátogatta Max Billt, aki szívesen fogadta, valamint megajándékozta egy csomó flakon akril festékkel. Ez valamikor az ’50-es években volt. Mondta Bobnak, hogy egy uj művészfestéket gyártó cég adta neki, hogy próbálja ki, aztán majd mondjon róla véleményt. Igy Bob azóta is ezt a festéket használja (Lascaux), de csak ugyanazt az árnyalatú kék, piros, majd később sárga és zöld szint. Feketét sohasem és nem is keveri a színeket. Csak megjegyzem, hogy azóta ez a cég az egyik legnevesebb művészfesték gyártóvá vált.
Azóta többször állítottam ki Bobbal, csodálattal nézem egyszerű formákból építkező műveit, meglepődve látom, hogy ha egymás mellé kerülnek a ’60-as évekbeli munkái a legújabbakkal, semmi “öregedést” vagy avulás nem érzek.
Nagy örömömre szolgál, hogy ismét együtt állíthatunk ki a Háromhetes galériában, annak pedig különösen, hogy ismét ellátogat az általa nagyon kedvelt Budapestre dacára annak, hogy már elmúlt 80 éves, de erről, mint nem fontos dologról nem is vesz tudomást.
2019 aug. 23
Nemes Judit