2016. április 7. 19 óra

A kiállításról:

Kritikám és szimpátiám oka is talán ugyanaz a konkrétnak nevezett művészeti törekvésekkel kapcsolatban: az a meggyőződésem alakult ki, hogy művészi az a tárgy, ami a lappangó jelentés-lehetőségeket leginkább elő tudja hívni, de úgy, hogy lehetőleg azért taszítson el magától mind-en konkrét jelentést, mert azokat tartalmazza lehetőségként és ne azért, mert azokat kizárja, és így negatív ürességet valósítson meg. Szimpatikus továbbá az individualitás elvetése, de nem az individualitás tagadása vagy nem vállalása: számomra a rendszerelvűség és a racionalitás is individuális sajátosság és egy művészi munka mindig is csak individuális lehet, ami egyértelműen hátrány. Éppen ezért kell ellenkező irányba törekedni, de nem az individualitás tagadásával vagy annak vállalása nélkül, ami hazugság lenne.

Heinrich Zimmer az indiai és európai művészetet összehasonlítva azt állapítja meg, hogy a régi Indiában egy mű a nézője belső tekintetére számít: mozdulatlanságot igényel, nem irányít és felkavar, hanem megállít és megnyugtat, nem látványosságot nyújt, hanem próbál egységet teremteni a nézőjével – vagyis a néző figyelmét saját magára, saját érzékelésére irányítja. Ez például egy szimpatikus gondolat. Varga Bertalan

https://www.facebook.com/events/978638938858007/